Inscription à notre Newsletter
Envoyer!
Nous joindre

Mellow Mood Hotels

  • Mellow Mood Hotels
  • Mellow Mood Hotels
  • Mellow Mood Hotels
  • Mellow Mood Hotels
  • Mellow Mood Hotels
  • Mellow Mood Hotels
  • Mellow Mood Hotels  Főoldali
  •  Mellow Mood Hotels  Főoldali
  • Mellow Mood Hotels
  • Mellow Mood Hotels
  • Mellow Mood Hotels
  • Mellow Mood Hotels
  • Mellow Mood Hotels
  • Mirage Fashion Hotel

I Love Budapest

I Love Budapest

Acheter une Carte Budapest...
Programmes de visites touristiques...
Liste des curiosités de Budapest...
Liste d’événements à Budapest...
 

PLUS »

Location de voiture

Location de voiture

Haute qualité, prix favorables – location de voiture à prix discount !
Réserver votre voiture en ligne maintenant, sans faire la queue !
 

PLUS »

Convertisseur de devises

Egy aprócska hasemita birodalom Magyarországon

Egy aprócska hasemita birodalom Magyarországon

Dátum: 2007. 10. 01.
Forrás: Turizmus Panoráma



48 órás interjú


Awad Zuhair és Hamdan Sameer


Egy aprócska hasemita birodalom Magyarországon
 

 

 

Szeretném csupán csak a jegyzőkönyv kedvéért rögzíteni: ártatlan vagyok! Mert ugyan valóban szóba került, hogy mit is innék, de amikor elmondtátok: a Ramadán 12. napjában járunk, hangosan és erőteljesen tiltakoztam, hogy csak úgy felnyissuk ezt az üveg finom fehér bort...

 


- Miért, tán igazhitű volnál?

 


- Azt hiszem, inkább olyan gyaur-féle...

 


- Hát akkor...?

 


- Na , meggyőztetek: nyissuk ki azt az üveget... De igazán nem irigyellek benneteket: harminc napon át, napkeltétől napnyugtáig böjt - ha jól tudom, ilyenkor nem szabad sem enni, sem inni, sem dohányozni, sőt még házaséletet sem lehet élni... Bár ez utóbbit tulajdonképpen felfoghatjuk akár egy hírnek is: harmincévi házasság után, ezt speciel nem tartom egy megoldhatatlan feladatnak...

 


- Napnyugtától napkeltéig viszont megpróbáljuk behozni a lemaradást: ilyenkor többet vagyunk együtt a családdal, a barátokkal, sokkal többet eszünk-iszunk...

 


- ...Hogy most a házaséletről ne is beszéljünk... Amúgy elég érdekesen indul ez a beszélgetés, például meglepően jól értelek benneteket, miközben nem is tudok arabul... Vagyis akkor, megállapítjuk, mi most magyarul beszélünk, ami tőlem éppenséggel elvárható, de tőletek...?

 


- Micsoda? Egy Kaposváron tanult fogtechnikus miért ne beszélne magyarul?

 


- Ugye mondtam én: elég érdekesen indul ez a beszélgetés... Ha lennél szíves Zuhair röviden beavatni bennünket, hogy hogyan lesz egy jordániai fiatalemberből magyar fogtechnikusként egy terebélyesedő szállodacsoport egyik tulajdonosa, megköszönném.

 


- Nagyjából két oka van, az egyik a szakszervezet, a másik meg a szerelem.

 


- Sejthettem volna...

 


- A papám a jordán szakszervezet vezetője volt...

 


- Ez ! És mit szólt ehhez Hussein király? A papa tán fellépett a parlamentben és dörgedelmes beszédben állt ki a 8 óra munka, 8 óra pihenés és a 8 óra szórakozás mellett?

 


- Már csak azért sem, mert akkoriban még nem voltak pártok Jordániában, parlament se nagyon, másrészt Husseint nagyon szerette a nép.

 


- És, hogy akkor gyorsan bezárjuk ezt a kört: a fiát, a jelenlegi királyt, Abdullah II bin Al Husseint is?

 


- Őt is, nagyon népszerűek gyönyörű feleségével, Raniával, már négy gyerekük van. Jordánia mondhatni a béke szigete az arab világban, mindenkivel barátkozik és kereskedik, egy felvilágosult, nyitott országot képzelj el, ahol minden van: miniszoknya épp úgy, mint csador.

 


- Ezek szerint komoly szakszervezeti harcokról sem tudsz beszámolni...?

 


- Nem nagyon... A papának viszont fájt a háta, egy ízben erről panaszkodhatott a magyar szakszervezeti küldöttségnek - a szaktársak nyilvánvalóan tanulmányozni jöttek az elnyomott jordán munkásság nehéz életét -, mire megsúgták: a gyógyszer neve Hévíz. És úgy is lett, apám 1969 óta járt Hévízre.

 


- És mit csinált a mamád?

 


- Nálunk, Jordániában hagyomány a nagy család, mi például nyolcan vagyunk testvérek, ez azért az asszonyok számára elég elfoglaltságot jelent...

 


- Szóval az egyik kötődésed Magyarországhoz már nyilvánvaló, de mi van a szerelemmel?

 


- Mindjárt jön... Szóval 1986-ban én is megérkeztem ide, ösztöndíjat kaptam. Szombathelyen tanultam a nyelvet, Kaposvárott a fogtechnikusságot, aztán Budapesten kezdtem dolgozni, majd Dubaiban is fogászkodtam egy fél évet. Azután visszajöttem Magyarországra, ahol is török textilekkel kezdtem foglalkozni. Ekkor szerettem bele egy életre a magyar fővárosba, és itt maradtam.

 


- Hiába, ilyen a „szerelem"...

 


- És akkor jött Sameer...

 


- Honnan? Jordániából?

 


- Nem teljesen. Miután Budapesten a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi szakán végeztem, azt hiszem nyilvánvaló: a Keleti Pályaudvaron vártam az ide érkező fiatal turistákat, hogy vigyem őket különböző ifjúsági szálláshelyekre.

 


- Ott álltál a sínek mellett, s ordibáltál, hogy szállás, szállás?

 


- Inkább azt, hogy hotel, hotel... Ezt valahogy jobban értették... Szép idők: képzeld el, volt vonat, amelyikről kétszáz fiatal szállt le a vonatról és nagy részüket mi vittük el a különféle hotelekbe, kollégiumokba.

 


- És te hogyan kerültél Magyarországra? Szintén a szakszervezeti vonal...?

 


- Nem egészen, az én papám mosodás volt Ammanban... De amúgy tényleg rengeteg a közös szál Zuhairrel: mi is sokan, hatan vagyunk testvérek, később kiderült, hogy ugyanazzal a repülővel érkeztünk Magyarországra, ahol aztán néhanapján találkoztunk valamelyik kollégiumban, a menzán, ismerősöknél.

 


- Minden összevágott tehát a mindent eldöntő nagy találkozásotokhoz!

 


- Pontosan. Ez 1996-ban történt, az én ötletem volt, hogy vágjunk bele az ifjúsági turizmusba. Eleinte nyaranként üzemeltettük a kiürült egyetemi, főiskolai kollégiumokat, aztán átvettünk a Dózsa György úton egy 146 férőhelyes diákszállót, amit szépen felújítottunk. 1997-től nyolc éven át a Magyarországi Ifjúsági Szállások Szövetségének budapesti régiójának vezetője voltam. Hihetetlen gyorsan fellendült az üzlet: rengeteg turista érkezett, akiket már nemcsak kiabálva a vágányok mellett, hanem a Keletiben lévő információs irodánkban is vártunk, kiépültek a kapcsolataink a nemzetközi szövetséggel. A szállás és az ellátás mellett már zenefesztivált is rendeztünk, ez volt a Travellers Music Festival, majd Backpackers Festival, a hátizsákosok fesztiválja.

 


- Három évvel később megnyitottuk az első hotelünket, ami a maga három csillagjával egy kicsit magasabb szintet képviselt, mint az ifjúsági szálláshelyek. Ez volt a 30 szobás Fortuna, a Nagyvárad téren; ezzel a házzal indultunk el a többcsillagos kategóriák felé. Aztán jött az első saját szállodánk, a Baross City Hotel 50 szobával, 2000-ben megnyílt a saját utazási irodánk, de nem hagytuk el az ifjúsági szálláshelyeket sem: a Marco Polo Hostel Európának ezen a felén az első, amelyik megfelel a nemzetközi szövetség kívánalmainak.

 


- Kezdett épülni hát a birodalom, a Mellow Mood... Mi a fene ez a mellow mood?

 


- Ez elsősorban is egy ismert dal, főleg a fiatalok szeretik, no meg egy kifejezés, vagyis még inkább egyfajta hátizsákos-életérzés: kedélyes hangulatban, mondjuk így: lazán...

 


- Akkor csak úgy, mellow mood: most mekkorák vagytok?

 


- Ha az ifjúsági szálláshelyeket nézzük, az elsők. Ha a budapesti szállodaláncokat rangsoroljuk, az Accor és a Danubius után a harmadikak. Már 650 embert foglalkoztatunk, nyaranként 800-at, az átlagéletkor 30 év körüli, a szálláshely mellett ifjúsági utazási kártyákat is kínálunk, illetve az internetes megjelenésre is a kezdetektől nagy hangsúlyt fektetünk, a tíz év alatt négymillió vendégéjszakát regisztráltunk.

 


- Ezt most nem biztos, hogy érteni fogjátok, de Magyarországon, miközben a fiatal huligánok a gimikben verekedtek az Omega, az Illés vagy a Metró miatt, létrejött egy beategyüttes, az LGT, amelyik szép csendben befutott, és talán mindegyik közül a legnagyobb lett. Valahogy úgy, mint ti: idehaza ment a harc a Pannonia, a Danubius, a HungarHotels meg a mit tudom én, kik között, a ti ladikotok épp csak imbolyogni látszott az óriás naszádok között. Aztán egyszer csak a ladik emelkedni kezdett, s kiderült: nem csónak az, hanem egy hatalmas hadihajó... Mondhatom egyszerűen így: baromi nagyok vagytok?

 


- Mondhatod...

 


- És részletezve?

 


- A cég is felnőtt már, most a szállodáinkat öt kategóriába osztottuk. A fiataloké a Top Hostels, ahol tiszta és megfizethető szállásokat kínálunk a már meglévő három, belvárosi hostelünkben. A háromcsillagos City hoteleink száma jelenleg nyolc, ezek között vannak az egykorvolt tavernás hírességek, mint például a Mátyás City Hotel és Mátyás Pince étterem, a Pilvax City Hotel és Étterem, valamint a Ring City Hotel. A négycsillagos kategóriát képviseli az idén megnyitott Atrium Fashion Hotel után a felújításra kerülő Expo Congress Hotel, aztán az Európa és a Rege Hotel, amely kongresszusi központtal kibővülve új nevet is kapott: Europa Hotels & Congress Center. A négycsillagos kategóriában a legújabb projekt a Nádor utcában most épülő 112 szobás szálloda. A cégcsoport érdekeltségi körébe tartozik a Hattyúház, a Fortuna irodaház, a Vörösmarty tér egyik épülete is, és végül van egy luxury kategóriánk, amely egyelőre még csak egy kategória, de amikor jövő évben megnyílik a Klotild Palotában az ötcsillagos Klotild Palace, 107 szobával, majd fogsz csodálkozni...

 


- És min, ha szabad kérdeznem?

 


- Minden titkot nem árulunk el, legfeljebb csak annyit, hogy ez egy Buddha-Bar Hotel lesz!

 


- Ez egyszerűen hihetetlen! Bár csak tudnám, hogyan is őrizzem a titkot...

 


- Az, hogy vigyorogsz, mintha azt súgná, hogy fogalmad sincs a Buddha-Bar étteremről. De kérdezd csak meg mondjuk Demi Moore-t, Cameron Diazt, Sharon Stonet, Madonnát, Naomi Campbellt, Beckhaméket, George Clooneyt vagy Bill Clintont, ők már pontosan tudják, mi az a Buddha-Bar. Párizsban, New Yorkban, Dubaiban már jelen van a Buddha-Bar éttermi vonala, Prágában pedig már épül az első Buddha-Bar Hotel.

 


- Na, akkor már legalább tudom, ha jön a királyotok, hol fog megszállni... De ha mondjuk, tíz év múlva én jövök vissza hozzátok, mit fogok találni?

 


- Két vonalon is dolgozunk. Ami a céget illeti, szeretnénk megőrizni megtisztelő helyünket és helyzetünket Magyarországon. Azt hiszem, el- és befogadott minket a szakma, szeretünk itt élni, nincs ellenségünk, senkitől nem vettünk el semmit, hanem kitaláltunk, fejlesztettünk. Most először kilépünk Budapestről, megpályáztuk egy hévízi ötcsillagos szálloda fejlesztését, de hamarosan utazunk Ausztriába, és megnézzük Prágát, Krakow-t is; lehet, hogy nemcsak Budapest, hanem az ország határait is átlépjük...

- És mi volna a másik vonal?

 


- A család építése... Nálunk még csak három gyerek van, két kislány és egy fiú, de mindenképpen javítani kell a nemek arányán, no és a létszámon is! Nem is beszélve Sameer-ről, aki jócskán le van maradva: náluk még csak egy fiú és egy lány az arány.

 


- A projektet nem zavarja egy kicsit a Ramadán?

 


- Napkeltétől napnyugtáig: sajnos igen. De napnyugtától napkeltéig...?

 


Szücs Gábor

Cikk letöltése